In memoriam Bán Sándor

In memoriam Bán Sándor

Tudjuk, hogy aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből. Az ember mégsem veszi könnyen tudomásul ezt a tényt, főleg akkor, amikor olyan ember ment el közülünk, akit nagyon sokan ismertek és szerettek. Bán Sándor, mindenki Bán Sanyija hagyott most itt minket örökre. Szerényen élt, csendben ment el, nagy űrt hagyva maga mögött. Életének 75. évében ragadta el a könyörtelen halál. Róla valóban elmondhatjuk, hogy a pályáját megfutotta.

1941. február 8-én született Vásárhelyen. Kereskedőnek tanult. Az 1970-es évek elejétől a Deltánál, majd néhány évig a Városi Tanácsnál értékesítési osztályvezetőként dolgozott. A Deák Ferenc utcai Plusz Áruház vezetőjeként ment nyugdíjba. Nyugdíjasként sem tétlenkedett. Az ő elnökletével 2006 novemberében alakult meg a Hódmezővásárhelyi Fogyasztóvédelmi Egyesület. A következő években a Polgármesteri Hivatalban a Dél-alföldi Regionális Fogyasztóvédelmi Egyesület helyi irodáját vezette. Rendszeresen tartott tájékoztatókat a tudatos vásárlói magatartás kialakítása érdekében a helyi rádióban és a televízióban. Tagja volt Hódmezővásárhelyi Nyugdíjas Szövetség elnökségének. Még egy héttel kórházba kerülése előtt is vetélkedőt vezetett a nyugdíjasoknak.

Nagyon nehéz szavakba önteni érzéseinket, amelyek halála után kavarognak az bennünk. Nehéz, mert mindenki, más emléket őriz vele kapcsolatban. Mégis van egy, amelyben biztosan azonos a véleményünk. Ez pedig a sport szeretete. Manapság párját ritkítja az olyan sportember, mint ő. Szenvedélye volt a sport, tájékozódási futás és a kerékpártúrázás.

Megpróbáljuk összegezni, hogy mit is jelentett és jelent nekünk Bán Sándor, a sportember, mit veszítettünk távozásával, mi az, amit mindannyian megőrzünk, továbbviszünk.

Sportpályafutása 1963-ban indult a helyi Spartacusban. Első helyezését 1965 őszén szerzi a Nagybörzsönyben és Nagyirtáspusztán rendezett kétfordulós megyei bajnokságon. Ezt az elmúlt fél évszázad során arany-, ezüst- és bronzérmek valamint értékes helyezések követték az egyéni, csapat- és váltóversenyeken. Ezek közül a legfontosabbak: Normáltávú Országos Bajnokságon 2 második hely, Hosszútávú Országos Bajnokságon két 3. helyezés, Középtávú Országos Bajnokságon egy második helyezés, a Hungária Kupán és Maccabi Kupán egy-egy ezüstérem, a Keletmagyar Kupán és az Alföld Kupán egy-egy aranyérem, valamint 12 megyebajnoki győzelem.

Külön kiemelendő edzői tevékenysége. Eredményes munkáját bizonyítja, hogy versenyzői több országos bajnoki címet szereztek az 1970-es években. Ennek elismeréseként 1975-ben az Év Edzőjének választották. Legnagyobb edzői sikerét 1976-ban érte el, amikor versenyzője, Rostás Irén a skóciai világbajnokság váltószámában bronzérmet nyert Monspart Sarolta (1972-es egyéni világbajnok) és Kovács (Horváth) Magdolna társaságában. 1978-ban edzői tevékenységéért az OTSH Dicséretben részesítette. 2013-ban a városi sportnapon kiválói edzői, sportvezetői munkájáért városi elismerésben részesült.

A tájfutás szeretete vezérelte. Nagyon sokszor mondta versenyzőinek: „Örüljetek a sikernek, de jó szívvel kell elviselni a kudarcokat is. Amit vállaltok, amit elbírtok, azt szívvel-lélekkel csináljátok.” Ő maga is ezt csinálta. Példát mutatott fiataloknak, idősebbeknek egyaránt akaraterőből, sportszeretetből, a tájfutás szeretetéből. Családjában már a harmadik generációval is megszerettette ezt a sportot.

Elválaszthatatlanul összenőtt kerékpárjával is. Évente több kerékpártúrát tett vállalkozó szellemű társakkal, vagy egyedül, és ez volt a mindennapi közlekedési eszköze is. Így suhant át nap mint nap a városon.

Mélységes fájdalmat, megrendültséget érzünk, felfoghatatlan, hogy sporttársunk nincs többé. A búcsú, a végső elköszönés perceiben az emlékezés, a tiszteletadás jelenik meg a búcsúzók lelkében. Talán nemcsak az eltávozott miatt, hiszen számára a tér, az idő, a létezés más dimenziójából a mi földi dolgaink is átértékelődnek.

Emlékedet megőrizzük!

Csorja Ida