Ünnepi beszéd a hódmezővásárhelyi tájékozódási futó sport 60 éves évfordulóján 2018.12.01.

TISZTELT ÜNNEPLŐK, SPORTTÁRSAK,

SZENIOROKTÓL A JUNIOROKIG, KEDVES VENDÉGEK!

 

Valójában május 23-án kellene ünnepelni, mert akkor van a Tájfutás Világnapja, de az évforduló a mostani évszakhoz kötődik. Engedjetek meg egy kis tájfutás-történetet. Kezdetben volt a természetjárás, teljesítménytúrázás. Ebből fejlődött ki a tájékozódási futás, és ma már van kerékpáros, lovas tájékozódás, sítájfutás, mobilos, sőt kerekesszékes (Trail-o) tájékozódás is.

A mi választott sportágunk, a tájékozódási futás a „legősibb sport”. Lehet mosolyogni rajta, de az ősembernek az élete függött attól, hogy vissza tudjon találni az üldözői elől a barlangjához. Ehhez helyismeretre volt szüksége. Az emberiség története később folytonos háborúk között zajlott. Szükség volt a terep pontos ismeretére, amelyen le kellett győzni az ellenséget. A Svéd Katonai Akadémia 1840-től előírta a leendő tiszteknek a távolságmérés, magasság-meghatározás, a térképvázlat-készítés tudományának elsajátítását. 1888-tól a katonanövendékeknek kötelező volt a térképolvasás és terepen való tájékozódási feladatok elvégzése.

Nem véletlen tehát, hogy a tájékozódási futás éppen Skandináviában alakult ki. A tájfutás eredetileg erdei sport, egyike a természetben űzhető sportágaknak. A tájfutás családi sport. A sportágunk nem tömegsport, de jellegében és lehetőségeiben ahhoz közel áll. Űzheti gyermek, apa és nagymama, mindenki a maga korosztályában. Összetett sporttevékenység, szellemi és fizikai kihívás, az eredményt az egyidejű, kettős teljesítmény adja. Olyan képességeket, készségeket fejleszt – jó és gyors döntés, információ felvétel, önismeret – amelyek a mindennapi életben is hasznosak és fontosak.

Mindenképpen meg kell emlékeznünk a sportág magyarországi meghonosítójáról, Ripszám Henrik festőművészről. Országos bajnokságot nyert 30 kilométeres gyaloglásban. Részt vett az 1912-es Stockholmi Olimpián. Oroszországi hadifogságból hazatértében Svédországban ismerte meg a sportnak ezt az ágát. 1925. január 11-én megrendezte az első magyarországi tájfutó versenyt a Hűvösvölgyben.

A második világháború után a szervezett természetjárás – amely több mint 140 éves múltra tekint vissza – terjedt inkább, mert tiltották a reális térképek készítését. (A szocialista országokban az állami alaptérképek titkosak voltak. 1970-ben kötött az MTSZ együttműködési megállapodást a Honvédelmi Minisztériummal az alaptérképek biztosításáról.) Csak a két háború közti turistatérképek fotózott másolataival lehetett versenyezni. Az ötvenes évek eleje a gyakorlás az erőgyűjtés ideje volt. Lassan alakult ki a tájékozódási versenysport bajnoki rendszere. Ebben az időben a legjelentősebb verseny a Vöröskő környékén évente megrendezett Felszabadulási Emlékverseny volt. A gyorsasági versenyforma 1957-et követően szorította ki az előírt menettempóra alapuló rendszert.

Hatvan évvel ezelőtt, 1958 őszén alakultak meg az első egyesületek városunkban. Elsőként Nagyillés Mihály a Közgazdasági Technikumban alakít természetjáró szakosztályt, majd Balogh Imre (egyébként a kosárlabdázás vásárhelyi meghonosítója) a Bethlen Gimnáziumban.

Nagyillés Mihály tanítványai először 1959. október 11-én részt vettek tájékozódási versenyen Zebegényben, Csák Jolán Hős Magy Margit, Kiss Sándor, Nahoczki Endre. Nagy Rébék Mária rögtön egy 3. helyezéssel mutatkozott be. A következő években sorra alakulnak az egyesületek: H. Spartacus, Kossuth Zsuzsanna Gimnázium, Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság, H. Textil, H. Medosz, 602. sz. Szakmunkásképző Intézet (Bokor János vezetésével), Nívó KTSZ stb.

A következő évek legeredményesebb versenyzője Nagy Rébék Mária, beválasztják a Csongrád megyei TST elnökségébe is, 1964-től a városi szövetség elnöke. A fiúk között Duránszkai József (1946–1982) volt a meghatározó egyéniség, 1963 tavaszán Papp Györggyel nemzetközi versenyt nyert. Gémes Zsuzsannát és Pál Gyulát 1966-ban meghívták az utánpótlás válogatottba. Herczegh Magdolna 1968 szeptemberében Magyaregregyen a Normáltávú Országos Bajnokságon aranyérmet nyer, Makó Katalin 4. helyen futott célba. Baranyai Antal elsőként szerez I. osztályú minősítést 1965-ben, őt követte Pál Gyula. 1972-ben is Baranyai Antal szerez I. osztályú minősítést a százalékos számítás bevezetésekor.

Az 1970-es évek elején a legtöbb első helyezést Bán Sándor és Baranyai Antal aratta. Ekkor tűnik fel eredményeivel a Rostás Irén, Bacsa Sarolta, Farkas Katalin és Csorja Ida összetételű csapat. Ígéretes tehetségek ebben az időben Vízi Judit, aki országos középiskolás bajnok, csapatban nyer országos bajnoki címet és Herczeg Éva, aki ugyanebben második helyezett.

Az 1975-től 1985 terjedő időszak elsősorban Rostás Irénről szól. 1965-ben a Közgazdasági Technikumban ismerkedik meg a tájékozódási futással, első edzője Nagyillés Mihály, később Bán Sándor. Nyolc országos bajnoki címet szerzett, ebből hat hosszú távú, kettő nappali. Mospart Saroltával és Kovács Magdolnával az 1976-os skóciai világbajnokságon bronzérmet nyert váltóban. Később egyéniben 9. és 12. helyezést ért el világbajnokságokon. 1987 és 2004 között további 10 első helyezést szerez a szenior országos bajnokságokon. 2009-től HTC elnöke.

1976-ban a Lugossy Imre, Marton Sándor, Hideg István (HVSE) összetételű váltó (F17) Csongrád megye első országos bajnokságát nyeri.

Essék szó az edzőkről. Nagyillés Mihály az 1970-ben megalakult Csongrád Megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnökségének tagja, majd a városi szövetség elnöke. 1971-től a Hódgép edzője. Legismertebb tanítványai Rostás Irén, Nagy Rébék Mária, Baranyai Antal, Herczegh Magdolna és mások. Tagja a Csongrád megyei Természetbarát Szövetség elnökségének. 1991-től 2006-ig a HTC elnöke. 2003-ban Az ifjúsági korosztály turizmusáért, természetjáró aktivitásáért, környezeti neveléséért kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Magyarországon elsőként Életműdíjat kapott. 2017-ben felkerült a neve a Hódtói Sportcsarnok Akikre büszkék vagyunk táblájára.

Bán Sándor, aki sajnos 2015 óta égi pályán edz, Nagyillés Mihálytól vette át az edzői tisztet. Hosszú pályafutása alatt a Normáltávú Országos Bajnokságokon 2 második helyezést, Hosszútávú Országos Bajnokságokon két 3. helyezést, Középtávú Országos Bajnokságon 2. helyezést ér el, valamint 12 megyebajnoki győzelmet jegyez. 1975-ben az Év Edzőjének választották. 1976-ban versenyzője, Rostás Irén, a skóciai világbajnokság váltószámában bronzérmet nyert. 2011-től halálig a HTC edzője. Igazi sportember volt, szenvedélye volt a sport, tájékozódási futás és a kerékpártúrázás. A tájfutás szeretete vezérelte. Nagyon sokszor mondta versenyzőinek: „Örüljetek a sikernek, de jó szívvel kell elviselni a kudarcokat is. Amit vállaltok, amit elbírtok, azt szívvel-lélekkel csináljátok.” Ő maga is ezt tette. Példát mutatott fiataloknak, idősebbeknek egyaránt akaraterőből, sportszeretetből, a tájfutás szeretetéből. Családjából három generáció űzte, űzi a tájfutást. 2016-ban felkerült a neve a Hódtói Sportcsarnok Akikre büszkék vagyunk táblájára

Az elmúlt évtizedekben hosszabb-rövidebb ideig eredményes edzői munkát végzett még a városban Esch János (1922–1999), Marton Sándor, Csorja Ida és Rostás Irén is.

A rendszerváltozás előtt sokkal több egyesület volt, a taglétszám is jelentősen meghaladta a mait. A változás oka a sporttámogatásban keresendő. Nem olimpiai sportág, így kevesebb támogatást kapunk. A változás a sportkörök csökkenésében is megmutatkozott. 1991-ben alakul meg a Hódmezővásárhelyi Tájékozódási Futó Club és az ABST (a Metripond utóda). Az utóbbi három év múlva beolvad a HTC-be. Az ügyvezető elnök és edző Kisházi László lett. A 2006-ig terjedő időszak alatt több válogatott versenyzőt nevelt ki. Forrai Gábor, Forrai Miklós és Vörös Endre 1995-ben az ifjúsági válogatott tagjai lettek. Sorra szállították a megyebajnokság, vidékbajnokság, országos egyéni, csapat- és váltóbajnokság helyezéseit. Forrai Gábor a Klagenfurti Európa bajnokságon hetedik helyen futott a célba. 1998-ban az országos ranglistán Forrai Gábor a 6., Forrai Miklós a 11., Vörös Endre a 12. helyezett. 2001-ben a II. osztályú versenyzők között országos ranglistavezető Dezső Sándor. 2000 júniusában Zombori Erika megnyeri az Alpok-Adria – Mecsek Kupa nemzetközi versenyt. Bán Borbála és Petróczki Szilvia 2009. október 16-án a NOB-on 2. helyezést ért el.

A megyebajnokságokon eredményesen szerepel Hidegné Laták Márta, Dezső Sándor, Csonka Antal, Juhász Gábor. A szenior versenyzők eredményei közül kiemelésre kívánkozik: Csorja Ida, Hidegné Laták Márta, Rostás Irén (1997. okt. 4. és 1998. okt. 17. CSOB) 1. helye, Hidegné Laták Márta (2004. október 9–10. NOB) győzelme.

Molnár Attila elnöksége alatt (2006–2010) is születtek kiváló eredmények. Csonka Antal, Juhász Gábor, Dezső Sándor (2007. október 6.) első helyezést ért el a CSOB-on, ugyanez a csapat 2010. szeptember 5-én győzött Pontbegyűjtő Országos Csapatbajnokságon. Az országos korosztályos ranglistán Dezső Sándor (F40) 2.

Az a megállapítást, miszerint a tájfutás erdei sport, a természetben végzett sporttevékenység, finomításra szorul. Egy ideje vannak városi versenyek is, amelyek egyre kedveltebbek, a nézők számára is sokkal jobban követhetőek. A terep jellegében különbözik a többi típustól, a verseny városban, épített területen zajlik. A HTC kétszer rendezett országos sprintbajnokságot, Vásárhelyen illetve Vácon. A rendezésért a Forrai testvérek és Vörös Endre „Tájékozódási futásért” díjat kaptak. A versenyen Szabó Lili (N16) 3. helyen ér célba. Éjszakai versenyeket is rendeztek. A legjobb eredményt 2011. május 14-én Ágasegyházán Petrócki Ádám érte el.

2008. október 29-én avattuk fel a Balogh Imsi Sportközpont előtt a szervezett természetjárás és tájékozódási futás emlékkövét a sportág városi meghonosításának 50. évfordulója tiszteletére.

2010-től Tóthné Rostás Irén a HTC elnöke. A HTC-ben az eredményeket zömmel a szenior versenyzők hozták. Több első helyezést szerzett korosztályában Dezső Sándor, valamint érmeket gyűjtött a Dezső – Csonka – Juhász trió, valamint Hidegné Laták Márta. A Hód-Mentor Egyesületnél Zombory Erika, Bán Borbála és Vörös Endre ért el kiemelkedő eredményeket.

Forrai Gábor és Forrai Miklós térképkészítési, pályakitűzői, valamint versenyrendezési tevékenysége országosan is elismert.

A Hód-Mentor jelenlegi elnöke, Petrócki Ádám fáradhatatlanul végzi a városban az utánpótlás nevelését. Mellette komoly munkát végez az MTFSZ országos elnökségében is.

Bán Sándor halála után a HTC-ben Hetényi Ferenc vette át az edzői munkát, emellett az egyesület versenyeinek pályakitűzője is.

A fentieken kívül még sokan járultak hozzá a vásárhelyi tájfutás hírnevének öregbítéséhez. Köszönjük nekik.

A társadalmi környezet hatására, valamint az egyre több és több sportág közül való választás lehetősége miatt nagy a cserélődés, lemorzsolódás a mi sportágunkban is. Bízunk abban, hogy tíz év múlva a mai utánpótláskorúak sikereiről számolhatunk be.

Összességében elmondhatjuk, hogy Hódmezővásárhely tájfutó sportja sikeres hat évtizeden van túl.

lejegyezte Kovács István